Emlékszem még azokra az időkre – nem is volt az olyan régen – mikor finanszírozási gondok okán még a megszűnés sötét árnya is fenyegette a Kecskeméti Szimfonikus Zenekart; és azokra is, mikor még lemezeket is tudtak készíteni és tudtak kiadni. Mint ahogy azokra is, mikor még csak úgy harminc taggal állt fel az idén már hatvanadik születésnapját ünneplő együttes – s most, 2026. január elsején igazán jó volt látni a vendégzenészekkel kiegészített hatvan fős, erőtől duzzadó, komoly együttest.
Az előző öt évben megvalósított ügyvezető igazgatói koncepció és fejlesztési szándék, további szakmai fejlődéseket hozott a zenekar számára, mely szervesen bele nőtt mára városunk zenei életébe: hiszen fellépéseik a Hírös Agórában és a nyári fesztiválokon éppúgy teltházakat vonzanak, mint immáron évek óta futó Barokk Bérlet sorozatuk.
A mára már társasági eseménnyé vált újévi hangversenyükön sem volt ez másképpen: teli színházterem és nagy érdeklődés kísérte műsorukat – mely idén sem nélkülözte a meglepetéseket. S itt álljunk is meg egy pillanatra és emeljük ki, hogy Hollókői Huba karmester és a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar most sem ment a tutira, és nem elégedett meg azzal, hogy a jól – vagy unalomig – ismert és játszott darabokkal szórakoztassa közönségét, hanem új, izgalmas színeket is hozott az esztendő legelső fellépésére.
Az első felhangzó mű mindjárt tempót is adott ez egész estének: a hetvenes évei derekán járó kortárs mexikói zeneszerző: Arturo Marquez legismertebb szimfonikus darabjával. A Danzon No 2. – vagyis a II. tánc – igazán vérpezsdítő, karakteres, latin-amerikai hangulatú kompozíció, mely forró ritmusaival a nyarat idézte meg a januári télben. Aztán Kálmán Imre Marica grófnő operettjének nyitánya hozott vissza bennünket az újévi hangulatba – és rögtön utána a műsort vezető Zavaros Eszter énekelte el Marica belépőjét.
Zavaros Eszter rutinos tévés műsorvezető, aki közvetlenül kedves stílusával az újévi fellépésén is hamar felszabadult hangulatot tudott teremteni - és a Magyar Állami Operaház szopránjaként sem kevésbe varázsolta el a közönségét. Érzékeny, de erős, biztos és tiszta hangján egyfajta műfaji drámai ellenpontként Puccinitől Musetta áriáját is előadta. Mert az est égészében végig mindkét minőségében jelen maradt a duettekben is, mikor Mozarttól Don Giovanni és Zerlina– valamint Papageno és Papagena kettősét is elénekelte az est másik szólistájával: Bretz Gáborral.
Közben az is kiderült, hogy Bretz Gábor kecskeméti kötődéssel is bír, sőt édesanyja a Kodály Iskola első induló osztályában tanult. A világhírű bassz-bariton szólóprodukcióiban Lehár Ferenctől Daniló belépőjét, majd Mozarttól Figaró slágerként kedvelt áriáját énekelte az első felvonás végéről; aztán pedig Nicolaitól Falstaff áriáját, és Puccini nem kevésbé ikonikus Kabát-áriáját – minden pillanatában hozva a szerepek túlcsordulón férfias erejét és egyben igazolva magas nemzetközi presztízsét.
A zenekari darabokról szólva a nyitó számhoz hasonló meglepetésként hatott Széchenyi István unokaöccse, „a magyar Strauss” - azaz a tavaly kétszáz éve született országgyűlési képviselő, főrend, diplomata és zeneszerző: Széchenyi Imre Leopoldinen polkája is. De persze a tartalmas műsorból mellettük nem maradhattak ki a sikerdarabok sem: Brahms V. és VI. Magyar tánca, Suppé Könnyűlovasság-nyitánya, Csajkovszkijtól a Hattyúk tava gyönyörű keringője, na és természetesen a Kék Duna keringő és a publikumot tapsoltató Radeczky induló Johann Strauss-tól.
Összességében egy igazan szép, nagyon változatos, az ünnepi alkalomhoz méltó műsort láthattunk Hollókői Huba karmester és a kiválóan teljesítő Kecskeméti Szimfonikus Zenekar; valamint az est két sztárszólistája: Zavaros Eszter és Bretz Gábor közreműködésével – melyet a publikum megérdemelten ünnepelt közben is ovációval, majd a végén visszahívásokkal, és a ráadások után álló vastapssal.
Komlós József
