Testbe zárt Ima – igaz történet alapján
Február február 26., szerda 19:00 – Hírös Agóra
Horváth Renátó élete pár óra leforgása alatt 180 fokos fordulatot vett. A táncművész saját szavaival, személyesen meséli el a megpróbáltatásait az “új élet” kapujából. Az események, érzések, küzdelmek a tánc formanyelvén keresztül elevenednek meg, amelyeket Renátó koreografált és rendezett. Az előadás olyan témákat feszeget, mint a megváltozott élettel való szembesülés, a halál csábítása, gyógyszerfüggőség, pánikbetegség, elfogadás, a társadalomba való visszailleszkedés, az új utak keresése. De talán a legfontosabb annak bemutatása, hogy az emberi kapcsolatok miként alakulnak egy ilyen helyzetben.
Hogyan emlékszel vissza arra a napra, amikor az életed ilyen drámai fordulatot vett?
Ugyanúgy indult, mint egy átlagos napom a színházban. A délelőtti próbát követően úgy gondoltam, hogy elszaladok a művészlakáshoz közel eső boltba és bevásárolok, mert este terveim között szerepelt, hogy megnézek egy épp futó darabot, amiben a barátaim játszottak... Viszont amikor hazaértem és lepakoltam a bevásárlótáskákat a kanapéra, akkor egy óriási vágást éreztem a lapockáim között. Nem igazán értettem, hogy mi lehet ez. Először egy izombecsípődésre gondoltam, így engedtem magamnak egy kád forró vizet... ám amikor az érintett területet elérte a forró víz, borzasztó fájdalmaim lettek és elkezdtek elernyedni az izmaim. Ekkor erőt vettem magamon és kivánszorogtam a kádból. Ezt követően szóltam az egyik kolléganőmnek, hogy valami baj lehet, hiszen nem igazán érzem a bal karomat... úgy gondoltuk még ekkor is, hogy egy izombecsípődés lehet, így elmentünk egy ismerőshöz, aki masszírozta a társulat művészeit. (Miskolc Balett) Azonban, amikor meglátott tudta, hogy nagy a baj és a kórházba küldött minket. Sajnos a sors megcsavarta még a törtnetemet, hiszen a kollégám már késésben volt, ugyanis 19:00-kor kezdődött az előadása, ezért úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a lakásomba. Ekkor már a lábaimat is nagyon nehezen mozgattam. Egyedül maradtam egy kis időre és akkor erősen megcsapott a halál gondolata... Nagyon megrémültem, hiszen azt éreztem, hogy előttem az egész élet még és ez nem érhet így véget... Szerencsére a kolléganőm kihívta a mentőket de egy óvatlan hiba miatt rám zárta az ajtót. Így ki kellett kúsznom a bejárati ajtóig, hogy beengedjem a segítséget. Ekkor már csak a jobb kezem mozgott. Talán ez volt a nagy szerencsém... Amint sikerült beengedi a mentősöket, felgyorsultak az események. Beszállítottak a kórházba és megkezdődtek a vizsgálatok. Sajnos a testem teljesen megbénult és reggelre a tüdőm is „elfáradt” lélegeztető gépre kerültem. Akkor még nem sejtettem, de ekkor „léptem be ̋ az új életem kapuján. Sokszor olyan, mintha ez az egész tragédia tegnap történt volna... pedig már azóta 5 év telt el.
A "Testbe zárt Ima" egy nagyon személyes előadás. Milyen érzés volt újra és újra átélni a törtnetedet a próbák során? Mikor mutatáttok be a darabot?
A darabot 2023. 07. 08-án mutattuk be Polgáron. Én ebből a városból származom és a sors fintora, hogy a bénulásomat megelőző egy héten itt táncoltam utoljára színpadon közönség előtt. Ezért úgy gondoltam, hogy mivel ott, azon a helyen ért véget egy pályafutás, akkor miért ne indulhatna innen egy másik?!
A próbafolyamat mondhatni egy utazás volt mindenkinek, hiszen azért elég sokan testközelből kísérték végig az állapotomat. Így mondhatni mindenkit megviselt vagy így, vagy úgy. Nem volt könnyű, de egyben élveztem és hossz idő után újra azt érezhettem, hogy élek. Sokat sírtunk de tudtuk, hogy valami különlegeset és értékeset hozhatunk létre. Jó érzés volt, hogy újra hasznos részese lehetek a társadalomnak. Nem mellesleg, már annyira nyomasztott a sajt történetem, hogy le szerettem volna tenni a vállaimról a terhet. Szerencsére a premieren ez meg is történhetett. Felszabadulhattam. Ha testileg nem is, de lelkileg mindenképp!
Hogyan segített neked a művészet feldolgozni ezt a rendkívüli élethelyzetet? Mikor fogalmazódott meg benned, hogy életre szeretnéd hívni ezt a darabot?
Én már ezt eldöntöttem az intenzív osztályon feküdve, hogyha túlélem, akkor színpadra viszem a velem történteket. Talán a párom szeretete mellett ez volt még az a mozgató erő, hogy kitartsak.
A művészet erejében mindig is hittem és ezt szerencsére nem cáfolta meg semmi sem. Egy idő után felismertem, hogy alkotóként benne maradhatok a körforgásban. Illetve rengeteg történet kavarog bennem, amiket úgy érzem, hogy el kell mondanom. Így a művészet visszaadta az életszeretetemet. Sőt, lehet, hogy furcsa, amit most mondok majd, de amellett, hogy sokat elvett az élet tőlem, egyben rengeteget is adott. Olyan kapukat megnyitva, amik lehet, ha nem így alakul az életem, akkor zárva maradtak volna.
Mik voltak a legnagyobb kihívások, amelyekkel szembe kellett nézned a produkció létrehozása során?
A legnagyobb kihívást eleinte az jelentette, hogy meg kellett tanulnom vagy inkább elfogadnom, hogy nem tudom megmutatni a mozdulatokat a művészeknek. Sokszor bosszantott ez a helyzet... de egy idő után kialakult az egész, hiszen az agyam elkezdett másképp működni. Igaz, sokkal jobban körül kell írni és pontos instrukciókat kell adnom egy-egy adott mozdulatsorról. Viszont ez a folyamat megtanított arra, hogy magammal szemben is és másokkal szemben is hogyan és milyen módon tanúsítsak türelmet!
Kik azok, akik a legnagyobb támogatást nyújtották neked a felépülés és az alkotás folyamatban?
A legnagyobb támaszom mindenben a társam, Andrea! Bármilyen élethelyzetbe is kerültünk a közös életünk során, mi mindig támogattuk egymást és kiálltunk egymás mellett. Természetesen a családomat és a barátainkat sem hagyhatom ki, hiszen ők is sokban segítették a mi utunkat.
Egyébként az előadás nem csak az én oldalamról mutatja be a történéseket, hanem Andrea lelki utazására is erősen rámutat, hiszen ez a tragédia nem csak az én életemet változtatta meg gyökeresen!
Hogyan segített a közösségi támogatás és a szakmai környezeted a visszatérésben?
Rengeteg erőt meríthettem és merítek a mai napig a művészekből, akikkel együtt dolgozhatok. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy milyen odaadással, figyelmességgel és tisztelettel fordulnak az irányomba! Megtiszteltetés számomra, hogy velük együtt menetelhetek a testi és lelki gyógyulás útján. Számomra minden egyes próba vagy előadás egy terápia is egyben.
Mit tanultál magadról és az emberi kapcsolatok fontosságáról a Testbe zárt Ima megalkotása során?
Már az alkotás megkezdése előtt sejtettem dolgokat, illetve éreztem is őket... de nem akartam tudomást szerezni róluk. Ám akarva-akaratlanul, az arcomba vágódott a színtiszta igazság. Sok embert elvesztettem azért, mert ebbe az állapotba kerültem. Viszont nagyon-nagyon sok IGAZ embert kaphattam ezáltal. Ekkor ébredtem rá arra, hogy melyek is azok az emberi kapcsolatok, amikbe megéri energiát fektetni. Úgy gondolom, hogy úgy könnyebb kimászni a gödörből, ha vannak az ember mellett olyan empatikus emberek, akik segítik és előre viszik. Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy a segítő kezeket meg is kell fogni! Boldog vagyok, hogy olyan embereket tudhatok magam mellett, akik még így is szeretnek és támogatnak.
Hogyan hatottak rád a közönség visszajelzései az eddigi előadások során?
Minden várakozásomat felül múlták az előadások, amiket magunk mögött tudhatunk, hiszen az elmúlt 10 előadás mind-mind, egytől-egyig teltház előtt futhattak. Már ez egy óriási visszajelzés volt számomra de a legcsodálatosabb talán az, amikor minden előadás után álló tapsvihar fogadott minket a tapsrendben. Ilyenkor mindig azt mondom magamban: „Igen, már megérte életben maradni...”.
Mit szeretnél, hogy a közönség magával vigyen?
Én úgy gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga problémája, legyen az egészségügyi, párkapcsolati, stb... és ha csak egy kicsit elgondolkozik azon az ember, hogy milyen illékony az élet, vagy hogy mi is az igazán fontos az életben, vagy erőt mert a mi történetünkön keresztül az előtte álló kihívásokhoz... nos akkor már úgy gondolom, hogy megérte és átvitt értelemben, de elértük a célunkat!
Jegylink az ikonra kattintva található: 
